A „bajok” 1984-ben kezdődtek, mikor az első magyar vizslám kezeim közé került. Egy igazi vadászkutya, akivel elkezdtem a vad utánkeresést és autodidakta módon a személykeresést.
Mai napig szégyellem, hogy második vizslámmal fiaink születése, nevelése miatt nem tudtam ezt mélyrehatóan folytatni, pedig kiváló képességekkel rendelkezett.
Aztán érkezett Dió, (természetesen magyar vizsla) aki finoman szólva hiperaktív volt. Egy ilyen blökit csak fizikai feladatokkal lefárasztani képtelenség, kell mellé a szellemi munka. Véletlen szerencsének köszönhetően találkoztam Csizmazia Tamással, aki elindított a „szakszerű keresés lejtőjén”, majd ajánlotta, mint módot a mantrailinget. Így jutottam 2018-ban a MAA -hoz, majd jöttek a sikeres vizsgák (A1-A3).
Nagy örömömre feleségem is „megvizslásodott” tavaly Barkával, így már minden tekintetben csapatot alkotunk.
Ösztönző számunkra a gyakorlások és az éles bevetések során látni, milyen elszántsággal tudják a kutyák az eltűnt nyomát felderíteni, mi taníthatjuk őket, és persze ők is minket…